2006 tavaszán alakult újjá Veszkényben a Dalkör. ,

A nótás kedvű férfiak aktív szereplői a település rendezvényeinek, sőt, manapság számos meghívást kapnak vidékről is.

 Először 1936. március 15-én mutatkoztak be a falu közössége előtt, a Himnuszt és a Talpra magyart énekelték. A dalárda aktív résztvevője  a település ünnepeinek, egyházi szertartásainak, de egyesületen belüli életük is mozgalmas.

A Veszkényi Férfi Dalkörnek a megyében is híre volt. Rendszeresen léptek fel különböző versenyeken, és falujukban is számos szereplésre nyílt lehetőségük. 1938. évi bevételeikből megjavíttatták a templomi orgonát, egy évvel később viszont már saját maguknak vásároltak harmóniumot 450 pengőből. 1939. június 11-én dalversenyt szerveztek, aminek védnökségét a korabeli sajtótudósítások szerint negyvenheten vállalták, köztük Hőgyészy Pál főispán és Sopronyi-Thurner Mihály soproni polgármester. 1939-ben még a szárföldi dalosnapra készültek a veszkényiek is, de ott már nem léphettek színpadra. A "dalos testvérek" legnagyobb része ugyanis katonai szolgálatot teljesített. A nyilas kormány hatalomra kerülésekor feloszlatta a dalkört, az alapszabályát bevonta. 1946 nyarán kezdték újjászervezni a csoportot 31 taggal. Készültek a tízéves jubileum méltó megünneplésére és ez időben "Szeretett magyar testvéreink!" megszólítással segélykérő levelet indítottak az Amerikában élő földiknek. Érdemes idézni a levélből, hiszen Tarr karnagy úr megfogalmazása szívhez szóló: "...melegen érző szívvel kopogtatunk ajtóitokon, hogy az óhaza, a Rábaköz kis falujának, ahová titeket vérségi kötelék fűz, Veszkény község Dalosegyesületének kérő, könyörgő szavát meghallgassátok."
A veszkényi kántortanító az egyesületi zászlóhoz anyagot kért a külföldre szakadt falubeliektől, illetve pénzbeli adományokat várt. A lobogót Boczán Károly budapesti vállalkozótól rendelték meg, aki "természetbeni fizettségért", azaz tojásvalutáért teljesített. Egy vésés - ami két névből áll - például egy tojásba került, de "Kotsis Zoltán igazgató" névjegye 9 tojással ért fel. Az utolsó feljegyzés az egyesületről egy 1947 novemberében kelt jegyzőkönyv, amiben a jövőbeni tervekről egyeztek meg a dalos testvérek. Az elképzeléseket azonban már nem valósították meg, a daloskör feloszlott.
A hagyományok felelevenítése volt a célja az utódoknak, amikor újjáalakult a dalárda tizenöt taggal. Az egyik kezdeményező a polgármester, Matzkó János, akinek édesapja is a jogelőd egyesület tagja volt.
Tarr István karnagy utóda Németh Ernő nyugdíjas pedagógus. Mint mondták, céljuk, hogy ápolják a hagyományokat, de elsősorban a közös dalolások örömét szeretnék visszahozni. Jelenleg huszonhárman vannak, de várják az újabb jelentkezőket is. Az első fellépésük karácsonykor, a főtéri betlehem előtt volt, tavasszal pedig a sportöltöző átadásakor léptek közönség elé. Nagy sikert arattak húsvétkor a templomban is, amikor közel negyven év után a Passiót mutatták be.

Varga Attiláné veszkényi óvónő feldolgozása, alapját Tarr karnagy úr hagyatéka adta
További munkájukhoz sok sikert, kitartást és jó egészséget kívánok.

Pohárnikné Joli, a Veszkényi közösségi oldal vezetője